Négy - A víz

Még mielőtt a vízhűtésre rátérnénk meg kell említeni, hogy a ház matt fekete festést kapott, ami elsőre nem volt ilyen egyértelmű. Az inspirációt adó kocka átlátszó és világos színű. A PowerCUBE viszont belül akart egy neont. A neon viszont túlságosan nagy fényerővel bírt, ami ennek a kis háznak nem állt jól. Ezért valami képpen csillapítanai kell a fényerejét, és mivel elektonikusan ez nem 1xű feladat maradt a trükközés, festékkel meg pausz papírral. A legjobb fényelnyelési tulajdonságai a matt feketének vannak, tehát matt fekete lett a ház belseje, és így a külseje is, de térjünk most már rá a vízre.

Mivel nem rendelkeztem kellő tapasztalatokkal, a vízhűtés terén, ezért óvatossan, és sok kísérletre elszánva kezdtem neki, a vízhűtés kialakításához. A hazai cégeket megkeresve szomorúan tapasztaltam, hogy nem mindenben sikerült még kinőnünk a szocialista beidegződéseket, és a vevőt lekezelve, hozzá nem értő kiszolgálást kaptam több helyen is. A kínálatot átvizsgálva - neten - leszűrtem, hogy nekem ezekből csak a szivattyúra lesz szükségem, és a hűtő tönkökre, azokból is csak 2db videokártyás tönkre. Ezek árát viszont sokaltam, és a gyors csatlakozós megoldás sem lopta be magát a szívembe. Mivel komoly nyomás nem lesz a rendszerben indokolatlan a nagyon komoly és drága csatlakozó, elég lenne csak olyan lecsúszás mentes csutora, mint a benzin csöveknél használatos.

A szivattyú megoldódott, mint már írtam, a blokkokhoz meg egy ezresért jutottam bontóban. Házi készítésűek, de elég jól megcsináltak és a csatlakozók is szorítósak, nem a gyorscsatlakozós megoldást használják, ami nekem ideálisnak tetszett. Mivel használtak voltak, egy kis ecettel, vízkőteleníteni kellett, de aztán már mentek is. (Az egyik a képen látható, közelről.) A felfogatásukhoz - mivel nem kaptam hozzájuk semmi ilyet - saját elgondolást kellett kieszelnem. Mint az első képen látható a proci kártyám, a régi Slot-I-es csatlakozó mintájára készülhetett, azzal a kicsi szépség hibával, hogy sem a procikártyához, sem az alaplaphoz nem kaptam olyan sín szerű akármit, ami a kártyát fixen tartja az alaplapi csatlakozóban, de szerencsére az alaplapon legalább a helyet meghagyták neki. Ide egy alukeretet gondoltam ki, amihez lehetne rögzíteni a proci kártyát és ez megoldaná azt is, hogy a vízcsövek súlya ne húzza el és mozgassa a kártyát, a helyén kifárasztva a csatlakozó érinkezőit ezálltal. Fontos! Vegyük figyelembe, hogy alapvetően nem mozdul a gép a helyéről - tehát nem sok szállításra lett tervezve -, de a szivattyú viszont rendesen ellátja az egész gépet apró finom rángatással (50Hz), ami a vizen és elsősorban a vizet vezető csöveken eljut mindenhová!
Az én esetemben tehát, a proci csatlakozó hibája nem orvosolható a pC-s körökben elterjedt, kicseréljük az alaplapot és kész is, megoldással. A fejjel lefelé üzemből adódóan, persze a súly sem tartja helyén a kártyát, ezért mindenféleképpen kellett egy olyan megoldás, ami a procikártyát a helyén tartja. Ez lett tehát a keret, ami a szerelhetőséget figyelembe véve, és azt, hogy a terhelést ne az alaplapra vigye át, egyenesen az alaplapot is tartó lemezhez rögzítettem.

A hűtő blokkok rögzítése is kényes kérdés hiszen a proci is és a videokártya proci is ugyanazzal a technológiával készültek - amikor a kivezetések csak gombostűfejek és ezek forrasztva több sorban. Tehát a megfeszülés pillanatában a forrasztások elengedhetik és nincs esély az orvoslásra, ráadásul a meleg és a feszülés miatt a panel, amire forrasztva vannak eldeformálódhat, ami azt jelenti, hogy nem azonnal, hanem pár hónap múlva lesz kontakt hibás a cucc. Ezért a felfogatáskor a túlsó oldalon is kelle egy ugyanolyan pánt, mint ami a tönköt az ic tetejére rögzíti. Ez a proci esetében nem volt probléma, de a videokártyán az alaktrész oldal tele van szórva táphidegítő kondikkal, amiknek nem igen tesz jót ha rányomul a pánt, mivel pattannnak. Ezért ebben az esetben méretre vágott gyufaszálak adták a megoldást, mert a fa kellően puha - rugalmas ahol kell, de a pánt ellennyomását is megadja. (Persze le kell fejezni őket, mert a fej nem úgy összenyomható, és vastagabb is miatta, nem beszélve arról, hogy porlad.) A gyufák a szín oldalon is fel lettek használva, mert ha meghúzzuk a pánt felfogató csavarokat a pánt a lefogatás felé meghajlik, ezt kompenzálandóan használtam ki a fa puhaságát.

Miután felszereltem a blokkokat, rögzítettem a kártyákat - ezért is jó egy pontos és jól méretezett rendes anyagból való hátlap lemez, mert jól megfogja és a derékszöget is biztosítja a PCI és az alaplap között - jöhetett a tyúkbelezés. A szivattyú vásárlásakor javasoltak egy műanyag csövet, ami a víz szállítását van hivatva ellátni, ez azonban annyira merev, sprődnek hatott a kezemben, hogy rögtön eltántorodtam tőle - jah, és az ára :) - bár mentségére legyen mondva valószínűleg puhul ha a melegvíz átjárja, de nekem akkor sem felelt meg. Főleg azért mert egy sokkal jobb és nem is drága megoldás volt a tarsojomban, csak addig nem akartam megvenni, ameddig nem tudhatom, hogy mennyire is lehet szükségem. Ez a tyúkbél a laborokban használatos szilikon cső, ami a szilikon miatt puha, ruganyos, ezért kevéssé törik meg. Másrészt vannak olyan tulajdonságai ami ide ugyan fölösleges, de engem bizalommal töltött el, mint például a 180^oC-os hőmérséklet elviselése, ami lehet akár sósavé is - jó vegyszertűrő képesség, nem beszélve a nyomás állóságról. Az eladó álltal ajánlott cső ilyen irányú adatait nem ismerem ugyan, de nem hiszem, hogy többet tudna mint a benzin cső, sőt nem kizárt, hogy valahol azt a csövet eredetileg benzincsőnek gyártják. A szivattyú és a megépűlt ház hatására már tudtam milyen kell, ezért meg is vettem a csöveket. Két félét, mert a szivattyúk szeretik, ha a szívó rész nagyobb keresztmetszetű mint a nyomó, és a szívattyú is erre van kialakítva. Persze jó pénzért vehetünk szűkítőt, de mivel én nem az elterjedt megoldásban gondolkoztam, így nem kellett a pici viztartályhoz alkalmazkodnom, mert ha már én csináltatom olyan lesz amilyenre akarom. Ezért a szívó rész vastagabb, így kímélve a szivattyút.

Miután összeraktam, jöhetett a próba, egyrészt a víz eresztésé, másrészt annak meghatározása vajon mennyi víz kell ahhoz, hogy ezt a redszert egyensúlyban lehessen tartani a panellakás extrém körülményei között is, valamint, hogy egyáltalán mit tud. Ezért még a víz előtt meg kellett mérni mekkora hőmennyiség keletkezik a videokarcsin és a procin, még ventillátorral. A legextrémebb esetben a proci 54^oC-os volt a videokarcsi 70^oC körül ingadozott. Az igen megbecsült négyjegyű függvénytáblázat felhasználásával - ez itt a reklám helye :) - a víz ideállis estben 37^oC-os kell legyen, mert ekkor kell a legnagyobb energia ahhoz, hogy akár lejebb, akár feljebb emelkedjen hőmérséklete. A következő ilyen pont a gőz állapotba való menéskor van, ezt használják az autókban, gőz fűtésnél is. A 60^oC-ot viszont már nem célszerű elérni, mert ekkor kezdődik meg a vízkő kiválás. Igen, persze ecettel, meg mindenféle vegyszerrel meg lehet ezt akadályozni illetve késleltetni, és persze desztillált vizet használok, de minek vegyszerezzek ha ez tartható. Rádaásul a vegyszerezés már veszélyes üzem, hiszen a fiam még nincs 2 éves. Meg aztán figyelni kell mi, és hová csöppen ...

Tehát betyúkbeleztem a gépet, és feltöltöttem vízzel. A víztartály egyenlőre egy belülről skálázott vödör volt, aminek az aljára került a szívócsonk - ami persze csöpögött eleinte, de háztartási tömités rulezz :), a nyomó cső viszont csak úgy logott bele, a család a falra is mászott egy hétig a csobogástól :). (A képen jól látható a vödör a gép tetején). Először 5l desztillált vízzel poróbáltam. Fontos! A desztillált víz leginkább gyógyszertári kell legyen. A benzinkutakon és autós boltokban árult ioncserélt víz nem desztillált! A desztilláció folyamán a víz megszabadul ásványi sóitól is, az ioncserélt vízben viszont ott vannak. Egyszóval a valódi desztillálás alkalmával a vízkővet adó anyagok kikerülnek a vízből. Ezért fontos azt is megkérdezni a gyógyszertárban, hogy ők maguk desztilálják-e a vizet vagy veszik, az a jobb amit ott helyben csinálnak. A panellakás következtében a víz folyamatosan és rendesen párolgott. Ezt több okból is figyelembe kell venni, mert a párolgás hőt von el a víztől ezért jobban hűl, mint a tervezett zárt rendszerben, viszont azzal, hogy a mennyisége csökken a hűtő tulajdonsága romlik. Ha szerencséje van az embernek ezek kiegyenlíthetik egymást, de mivel ilyen irányban nem találtam semmit ezt méretezni nem tudtam, ezért ráhagyásokkal kellett számolnom. A legroszabb esetben 1.5 - 2l körül a gép már 42^oC-ot is elért a 26^oC szobában. Egy heti üzem alatt a vödör alja megtelt, rendesen üledékes volt, ami a panel porterhelését prezentálta, és ha a csonk szintben lett volna az aljával szűrő alkalmazása is szükségessé vált volna.

A jelenlegi konfigban 7l a víz (5l is bőven elég lenne, hiszen a mérés alapján 3l 40^oC alatt tartotta végig), mert a tartályban ez a mennyiség mutat jól. A tartály méretei is inkább a kinézet miatt lettek ekkorák mintsem a szükségesség miatt. Jelenleg a 38^oC-os szoba és kinti hőmérséklet hatására és, hogy a betűző nap pont a tartályt melegíti a legmelegebb pont, a 42^oC-os víz volt. Olyan kísérleteket is el kell végezni amikor a szivattyút leállítva nézzük milyen gyorsan melegedik fel bizonyos hőmérsékletre. Szimuláljuk le a legrosszabb esetet amikor is a szivattyú valamilyen oknál fogva leáll. Ezt a bizonyos hőmérsékletet én 50^oC-ban határoztam meg. A mérés 37^oC-os víznél kezdődött és a szobahőmérséklete is ennyi kellett, hogy legyen. Innen a 40^oC-ot 1'17"-alatt érte el, a 45^oC-ot 1'06", az 50^oC-ot 1'27" alatt az az összesen 3'50" alatt éri el az 50^oC-ot, tehát a vezérlésnek közel 4 perce van észlelni a hibát, majd kiléptetni szabályosan a rendszereket és leállítani a gépet. Ezután kipróbáltam, hogy a meginduló víz mennyi idő alatt hűti vissza a procit a lehetőleg legalacsonyabb hőmérsékletre. Itt kicsit aggódtam, hogy a viszonylag hidegvíz megrepesztheti a proci hordozó részét, ezért is választottam azt a bizonyos hőmérsékletet csak 50^oC-ra pedig a procik 130^oC-ig működő képesek kell, hogy legyenek. Hacsak nincs bennük belső hővédelem. A videokarcsiban biztos nincs. Tehát az 50^oC-ról 1'03"-alatt már 35^oC-ra csökkent és még 1'40" kellett neki 34,5^oC-ra hűlni. Eleinte olyan vezérlésen gondolkoztam, ami majd a vizet az ideállisnak mondott 37^oC-on tartja, de ez igazából nem indokolt, mert ennyire hirtelen hőmérséklet változást a procik nem tudnak okozni, esetleg ha kazánba dobom a működő gépet, de akkor meg más probléma hamarabb ad neki.
Az alternatív megoldások közül felmerült, hogy ha nagyobb hűtésre, azaz alacsonyabb hőmérsékletre lenne szükség egy peltier elem alkalmazása a proci előtt közel 0^oC-os hőmérséklettel tuningolási lehetőséget is adhatna. Ekkor a kimenő víz hűtené a peltier elem meleg oldalát. Ez viszont tényleg lényegesen több vizet igényelt volna, és még egy tápot a peltier-nek. (Ami nekem van peltier 1,5cm x 1,5cm-es rendes ipari méret nem a procihűtőként árult 5mm x 5mm -es és persze 10-12At vesz fel a 12V-ról.) Szükség esetén ha a vízet mégis csak hűteni kellett volna akkor meg már brutális órajel tunningot kívánnék el :) Ezzel a peltierrel egyébként még annak idején csináltam overclockingot egy 50MHz-es 68060-as procin akkor 80MHz-re húztam, és ment. Sajnos a RAM nem bírta ezért csak a 2Mb-os alaplapi RAMmal használhattam, mert annak frissítése és kezelése nem függöt az órajeltől. Ez azért 160%-os tunning. Ezt egy mai procival megcsinálni már komoly eredmény lehetne. Sajnos, meg kellene oldani a deresedés problémáját, ha hosszú távon üzemeltetnénk.

A víztartály végül is, rozsdamentes lemezből készült, sajnos a heggesztés miatt kicsit domború, de közel 10l-es gondolva a későbbi gépek nagyobb hűtés igényére. A víz szintjének ellenőrzésére semmi éppkézláb megoldást nem tudtam még kitalálni, ezért az elején van egy plexivel fedett körkivágás, ami optikai felügyeletet tesz lehetővé. A betöltő nyilást nem zártam le, nehogy a párolgó víz nyomás alá helyezze a tartályt - ami valószínűtlen :) és egy igen mutatós réz szűrővel láttam el. A közel egy éves üzem alatt semmi nem történt, a szűrőnek hála, még csak nem is párolgott el komoly mennyiségű víz a tartályból. (talán 2dl lehet) Azért ha valaki tud valami jó megoldást áramlás mérésre, és szint mérésre ne titkolja elölem. A kereskedelemben árult - a laborosok is árulnak - átfolyás érzékelők mind propellert tesznek egy dobozba, és csak szemmel ellenőrizhető az átfolyás, de nekem elektronikusan ellenőrizhető kellene a vezérlésnek, hogy ha megszűnik észrevehesse. Sajnos ezeken nincs lehetőség a tengelyhez férni így jeladót nem szerelhetek fel. A másik megoldás, hogy valamivel átvilágítok rajta és a fény útját megszakító proppeller lapát adná a jelet sem túl járható, mert a másik oldala a doboznak viszont nem átlátszó :( és hát amiket láttam eddig 10e körüliek, amit én nem adok érte, mert véleményem szerint indokalatlanul magas ár. A mennyiség mérésére eddig a legszebb megoldásként a nyomás mérés lenne, mert ekkor a gép belselyében lehetne mérni, nem a tartálynál. Itt csak a szivattyú a probléma, ha előtte mérem le kell szűkíteni, ha utánna meg a víznyomás ingadozása miatt pontatlan, vagy lehet, hogy nem is kompenzálható, hiszen a szivattyú folyamatosan egyenletes nyomással nyomja, nem változik a nyomás a mennyiség függvényében, de átfolyás mérőnek megfelelő lenne, csak szintén drága.